Ez a bejegyzés alapvetően egy értékelésnek készült, de nem az lett belőle. Legfőképpen azért nem, mert körülbelül a feléig tudtam nézni a filmet, aztán kinyomtam. Ez azért fura, mert nagyon ritkán hagyok félbe még egy igazán rossz alkotást is, az Inland Empire pedig – illetve amit láttam belőle – egyáltalán nem rossz. Talán csak megfeküdte a gyomromat, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy azt éreztem, nekem ebből most közel három óra sok lenne, nagyon sok. Értem én, hogy misztikus film, meg, hogy valóság és képzelet összemosódása. Szép is ez így, sőt talán jó is. De nem lehetne egy történetet, akármilyen bonyolult és érthetetlen is az, egyszerűbben és némileg rövidebben elmesélni? Mire jó az, ha senki sem érti igazán mit akart a rendező?
Láttam már ehhez hasonló, kibogozható sztoriszál nélkülni, elgondolkodásra késztető filmet, de azért az is szórakoztatott. Ennek a nézése közben viszont – a legelejét leszámítva – majdhogynem szenvedtem. Ezért nem hiszem, hogy valaha is be fogom fejezni. Ebből a „világból” nekem jó időre elég volt.
Egy haszna azért mindenképpen van annak, hogy idáig kitartottam. Azt hiszem most már tudom mire gondolnak azok, akik nézhetetlennek tartják Jancsó Miklós filmjeit. Talán kicsit erős kifejezéssel élve: Kinek a pap, kinek a papné. Kinek a Lynch, kinek a Jancsó. Nekem mindenképpen Jancsó, David Lynch-től pedig meg kellene néznem egy másik filmet is.
-dzsolt7-
