Western – gyermekkorom kedvenc műfaja. Emlékszem mennyire szerettem vasárnap délután leülni a tévé elé és nézni a vadnyugati kalandokat. Mára viszont a műfaj sajnos haldoklóban van, de azért szerencsére akad még egy-egy próbálkozás, amiket igyekszem figyelemmel követni. Ezért amikor hallottam a 3:10 to Yuma-ról, minél hamarabb meg akartam nézni.

Előzetesen nem tudtam semmit a sztoriról, de az nem is túl bonyolult: Ben Wade-t a vadnyugat egyik leghírhedtebb gonosztevőjét sikerül elkapni, de ezzel önmagában még semmit sem érnek. El kell vinniük Convention-be, ahol feltehetik a 3:10-es Yumába induló vonatra. Persze Wade-nak bandája is van, akik ki akarják szabadítani a főnöküket, ezzel izgalmasabbá és veszélyesebbé téve a küldetést.

A film nem akar újítást hozni a műfajba, és úgy gondolom, ezt jól is teszi, mert itt erre nincs szükség. Hozza viszont a megszokott westernelemeket: poros kisvárosok, rablóbandák, egyszerű hősök és a a kedvencem, a kimért és kőkemény stílus. Talán ezért is szerettem bele a vadnyugatba, itt senki nem fecseg össze-vissza, legalábbis nem sokáig. Itt keménynek és bátornak kell lennie, annak aki életben akar maradni - és mindenkinek ez a célja!

Minedezen kritériumoknak megfelel a két főszereplő, Russell Crowe aki Ben-t játsza és Christian Bale aki egy 200$ dollár fejében a Ben-t kisérő csapathoz csatlakozó farmert - név szerint Dan Evans-t - alakít. Színészi játékukra, semmiféle panasz nem lehet, tökéletesen végzik a dolgukat. Bennem mégis leginkább Ben jobb keze, Charlie Prince (Ben Foster) hagyott nyomott jellegzetes karakterével. Nekem ő a film „hőse”.

Nagyon tetszett az az apróság, hogy az órák (még a háttérben lévők is) a filmbéli idő szerint járnak, így nyomon követhetjük mennnyi idő van még a vonatig. Ugyan ez nem real-time, de kicsit akkor is a 24 fílingjét hozta.
A zene jól passzol a jelenetekhez, igaz nem egy Morricone-szerzeménnyel van dolgunk, de ez is egészen kellemes, és fokozza a hangulatot.

Most pedig jöjjön a film árnyoldala, amit szintén meg kell említenem: először is furcsának találom a kor orvostudományának szintjét. Ha valaki kapott egy golyót, utána meglepően hamar felgyógyult és újra harcképessé vált. Ez még ma sem számítana rossz eredménynek.
Viszont leginkább a befejezés zavart. Szép is, bizonyos értelemben kicsit romantikus, hősies is, de egyáltalán nem logikus! Mivel egy remake-ről van szó, aminek az eredetijét nem láttam, így nem tudom, hogy az is így végződött-e de akár igen, akár nem rengeteg másfajta, jóval észszerűbb végkifejletet is kaphatott volna ez az alkotás. (Kommentbe majd leírom, mire gondolok, ide nem akarok spoilerezni.) Sajnos így a film után kissé keserű szájízzel és vegyes érzelmekkel keltem fel, mert egy nagyon jó westernt láttam, nagyszerű színészekkel, mégis úgy éreztem, kicsit át lettem verve, hogy ezért a befejezésért néztem végig. Így az újranézése is kétséges, azonban reálisan értékelve azt gondolom, jár neki a 83%, talán a vége sem lesz mindenkinek olyan „ellenszenves”, mint nekem.
-dzsolt7-