Haláli hullák hajnala. Először csak a címe miatt néztem meg és azt hittem, valami Horrora akadva-féle paródia lesz, de hamar meggyőződtem róla, hogy ez sokkal több annál. Nem csupán pár a horror műfajába tartozó filmet parodizál, hanem magát a műfajt, és annak sajátosságait, túlzásait figurázza ki zseniálisan.
A sztori is egy átlagos horroszituációra épül: Shaunt dobta a barátnője és még zombik (többet nem használom a z-betűs szót) is mászkálnak Londonban. Persze a végére túlélik és összejönnek, de ami közben történik, az nem mindennapi.
Igazi angol humorral állunk szemben, abból is a jobbik fajtával. Rengeteg a filmben az apró utalás, rejtett poén, amik miatt többször is érdemes megnézni. (Én most néztem meg azt hiszem negyedszer, de még találtam benne olyat, amit eddig nem vettem észre.) Simon Pegg és Nick Frost, a két főszereplő nagyszerűen keltik életre a karaktereket, amikből sok jellemkomikum akad – főleg Eddel kapcsolatban.
És tényleg (szinte) mindennel találkozunk, amivel egy átlagos horrorban, csak most más szemszögből kerülnek bemutatásra. Hőseink pedig elkövetik a szokásos hülyeségeket is, amiket ilyenkor illik. Viszont arról, hogy a zenegép magától beindul, tényleg nem ők tehetnek, sőt szegény Ed is pont rosszkor üti meg a főnyereményt a játékgépen…
Mindenesetre azok számára, akik szeretik az angol humort és a paródiákat kötelező alapmű, nekik a készítők következő filmjét, a Vaskabátokat is nyugodtan merem ajánlani. Ha viszont valaki nem szereti a stílust, és inkább az Adam Sandler-féle humorra bukik, az szerintem ezt most hagyja ki. (A félreértések elkerülése végett hozzáteszem, hogy én bírom Adam Sandlert, de azért ehhez a filmhez nem hasonlíthatóak az ő alkotásai.)
Ja, és a kutyák tutira tudnak felfele is nézni.
-dzsolt7-
