Mozibuzi

 - Hitvallók és ügynökök: magyar dokumentumfilm.

 - Pánikfalva (Panique au village): luxemburgi-belga-francia animációs film. Nemrég láttam, hamarosan lesz róla értékelés is.
-dzsolt7-

Hamarosan (szeptember 17.-20.) idén is megrendezésre kerül a Moziünnep, amikor rengeteg filmet kedvezményes áron lehet megnézni a mozikban. Nem hiszem, hogy különösebben be kellene mutatnom a rendezvényt, aki szokott moziba járni, az már úgyis ismeri. Én pedig még mindig reménykedek, hogy az ilyenkor megemelkedő nézőszám ráébreszti a mozikat, hogy alacsonyabb jegyárakkal nagyobb forgalmat érhetnének el. Az esélye ugyan nagyon kevés, de azért bízom benne. A lényeg, hogy most menjen mindenki, mert 550Ft-ért pótolhatja például a Becstelen Brigantyk-at vagy az Engedj be!-t is. Az utóbbit én is tervezem. További infók itt.

-dzsolt7-

- Egy kis gubanc (In the Loop): angol vígjáték, amire valószínűleg jövő hétvégén megyek majd, a moziünnep alatt.

- Kísértetjárás Connecticutban (The Haunting in Connecticut): sosem tetszettek igazán a szellemekkel rémisztgető horrorok, ezért ezt sem tervezem megnézni.

- Rózsaszín sajt: magyar film. A tapasztalataim szerint sokan már ez alapján, eldöntik, hogy meg fogják-e nézni.

- A végső állomás 3D: az alapötlet nem rossz, de negyedszerre még 3D-ben sem érdekel.
-dzsolt7-

A hatalmas és még mindig egyre csak növekvő Alkonyat-mánia miatt, sikerült rávennem magam a film megnézésére, hogy véleményt alkothassak róla. A továbbiakban ezt lehet majd olvasni, de megszállott rajongóknak nem igazán ajánlom, ugyanis nem nagyon fog nekik tetszeni, mivel nekem meg a mű nem tetszett.

Tényleg megpróbáltam optimistán hozzáállni és egyszerűen csak élvezni, de rá kellett jönnöm, hogy mindössze egy óriási sablonról van szó, néhány elenyésző elemmel, amik némi bizalomra adnak okot. A könyvet, amelyből az alkotás készült ugyan nem olvastam, de a sztori alapján van egy elméletem az elkészülésére: Stephenie Meyer megírt egy tipikus romantikus történetet, amiben a frissen a városba érkezett lány és a különc, zárkózott fiú egymásra találnak. Aztán rájött, hogy ez mellőz minden eredetiséget, és még a karakterek sem túl jók, de támadt egy új ötlete, miszerint a fiú legyen vámpír. Nézőpont kérdése, de szerintem sokkal eredetibb így sem lett, főleg ha a hasonló típusú, mégis egyértelműen jobb Engedj be!-hez viszonyítom. Ezt az összevetést pedig nem tudom, és nem is akarom elkerülni, mert a svéd film a bizonyíték arra, hogy egy hasonló alapból sokkal többet is ki lehet hozni ennél.

Egyébként érdekes, hogy pont az tetszett legkevésbé az Alkonyatban, ami újítás, vagyis a vegetáriánus vámpírok. Értem én, hogy az írónő próbált valami saját gondolatot is tenni a könyvbe, de ezzel a lépéssel a vérszívók teljes mítoszát alázza porig. A vámpír szóról az emberek többségének egy emberi vérrel táplálkozó lény jut eszébe. Persze az itteni jóságos egyedek mindössze állatokból nyerik ki vörös csemegéjüket. Még jó, hogy nem paradicsomból! Ehhez képest a napfényben csillogó bőrük még egészen elfogadható.

És most ideje felsorolnom a néhány dolgot, amik tetszettek a műben. Nem ért még véget a negatívumok sora, de úgy gondoltam megszakítom a vádbeszédet pár dicsérő sorral. Az operatőri munka például teljesen rendben volt, főleg az erdei, kékesszürkés színvilágú jeleneteknél, amiknek volt egy kellemesen hideg hangulata. Emellett a zenék többsége is tetszett, jól sikerült a válogatás. Harmadik pozitív elemként pedig a baseball-os jelenetet emelném ki, mert az tényleg kellően pörgős és látványos lett. Reméltem is, hogy onnantól majd végre beindul a film, de nem. Rögtön ezután megérkeztek az igazi vámpírok és velük együtt az egyik legbutább jelenet, amelyben a szembenálló felek pucsítva keménykednek. De ezt még elnéztem volna, ha utána legalább látok egy rendes akciót befejezésként. Persze ez sem jött össze. A három üldözőből egy kiszállt, egy egyszerűen csak eltűnt, a harmadikkal folytatott összecsapás pedig rövid és kidolgozatlan volt, nem is beszélve arról, hogy a megölése közben a kamera a vérző lábú, szenvedő Bella-t mutatta. Azért nem annyira jó színésznő, hogy őt nézzem a lényeg helyett.

A színészi alakításokról egyébként nem tudok különösen rosszat mondani, inkább a karaktereket éreztem rosszul kitaláltnak. Bella például már kezdetben kisebb ellentmondásba kerül: megszólja, hogy csak egy fürdőszoba van az apja házában, viszont a régi autónak, amit ajándékba kap, nagyon örül. Ez alapján nem tudtam eldönteni, hogy egy városi kényeskedőről vagy pedig egy egyszerű lányról van-e szó. De neki a Google-s keresései is érdekesek voltak. Még szerencse, hogy filmről van szó, mert a való életben nem sok infót talált volna.

Összességében nem értem, miért pont ez a könyv és a mozis feldolgozása lettek ennyire felkapva, hiszen rengeteg ilyen középszerű, klisés, „összeollózott” művel lehet találkozni. Az viszont mentéségére szóljon, hogy nem tettek bele minden lehetséges sablont, és az összes hibájával együtt is előrelépés Catherine Hardwicke rendezőnő életművében a Tizenháromhoz képest. 59%-ra értékelem, mégis valószínű, hogy Dakota Fanning miatt meg fogom nézni a következő részt is.
-dzsolt7-

 - Hajsza a föld alatt (The Taking of Pelham 1 2 3): nem tűnik túl eredetinek, és nem csak azért, mert remake. Csak az ad egy kis bizalomra okot, hogy Travolta negatív karaktert alakít.

 - Két szerető (Two Lovers): romantikus dráma Joaquin Phoenix-el. Talán ebben látható utoljára.

 - Kiságyúk (Sprangfarlig bombe): dán vígjáték, aminek Anders Thomas Jensen írta a forgatókönyvét és Ulrich Thomsen játssza az egyik főszerepet. Ez a három dolog pedig nagyon jót jelent nekem a tavalyi moziünnep óta. Az idein pedig valószínűleg meg is nézem majd ezt a filmet.
-dzsolt7-

- Gyors meló (Go Fast): francia autós akció, ami valamiért jobban érdekel, mint a Halálos iram.

- Vénasszonyok nyara (Pranzo di ferragosto): olasz vígjáték. Ha jó időpontban adják, nem kizárt, hogy beülök rá.

- Férj és féleség (The Accidental Husband): megint egy romantikus komédia. Ezekre tényleg ekkora igény van?

- Il Divo - A megfoghatatlan (Il Divo): film Giulio Andreotti, az olasz politikus életéről.
-dzsolt7-

Mi lehet rosszabb annál, ha rákos vagy és már csak 3-4 hónapod van hátra? Az új Star Wars-film premierje csak fél év múlva lesz! Ebből adódóan matematikailag azt már nem láthatod, de ha elég elszánt vagy és a barátaid is segítenek, akkor a matematika legyőzhető. Így tehát a négy fanatikus Csillagok háborúja-rajongó útra kel, hogy betörjenek a Skywalker Ranch-re, George Lucas filmes főhadiszállására és ellopják a Baljós árnyak félkész változatát, hiszen ők még nem tudták, hogy az új részek rosszak lesznek. Vagyis az egész nem más, mint egy geek road movie – hogy szépen, magyarul fejezzem ki.

„- We're not hookers, we're escorts!
- The difference being...?
- I don't know.”

„- What if the movie sucks?”

Elvakult Star Trek-fanoknak kevésbé, mindenki másnak azonban tényleg csak ajánlani tudom az alkotást a rengeteg vicces jelenet, a remek karakterek és a tőlük származó emlékezetes mondatok miatt. Rengeteg filmmel le vagyok maradva, ezért ritkán fordul elő velem, hogy valamit az első megnézés után pár nappal megismétlek, de ez ebben az esetben így volt, és másodszorra sem veszített semmit az értékéből, jár neki a 93%. Pontosan azt kaptam, amit a rövid tartalom alapján elvártam: egy igazán geek vígjátékot. A mondás pedig nyugodtan átfogalmazható: Star Wars-t látni és meghalni!
-dzsolt7-

Quentin Tarantino új filmje – sokaknak már ez a mondat elég ahhoz, hogy erősen pozitív előítélettel rohanjanak a moziba. Igazuk is van, hiszen a rendező eddigi műveivel már rászolgált erre a bizalomra, és nincs ez másképp a Becstelen Brigantyk esetében sem. Izgalmas, érdekes alkotás, tele stílussal, csak nem igazán Tarantino-éval, vagyis nem avval, amit eddig megszokhattunk tőle. Ez a változás azonban nem óriási és nem ront a film minőségén, hanem inkább előnyére válik. Így pedig egy remek második világháborús mese keletkezik.

A sztori röviden annyi, hogy egy zsidó lány bosszút akar állni a nácikon családja megölésért, miközben egy főleg zsidó katonákból álló osztag – a Becstelen Brigantyk – náci skalpok begyűjtésével üti el az időt. Aztán később ez a két eseményszál összekapcsolódik és jöhet a végkifejlet. Persze ez ennél sokkal jobban ki van dolgozva, csak nem szeretnék semmilyen poént előre lelőni. És ez az történet, amit egy zseniális színészgárda játszik el. Brad Pitt ismét tökéletesen alakít, de ezen meg sem lepődtem. A Blöffben, már bemutatta mit tud akcentus téren, de az itteni jenki-olasz keveréke sem gyenge. Mellette Christoph Waltz nevét kell mindenképpen kiemelni, hiszen talán még Pitt-nél is jobb volt a „zsidóvadász” Hans Landa SS ezredes szerepében. Minden egyes mozdulata és megszólalása bravúrosra sikerült, egyszerűen hibátlan munkát végzett. De rajtuk kívül a többi színészről is csak pozitív jelzőket tudnék írni, ami Tarantino-nak is köszönhető, hiszen nagyon jó karaktereket talált ki. Til Schweiger, Eli Roth, Diane Kruger, Mélanie Laurent, Daniel Brühl vagy akár a Hitlert alakító Martin Wuttke – egytől egyig megörvendeztettek a teljesítményükkel, és ez alól szerencsére nem is tudok kivételt mondani.

De gondolom, nem újdonság, hogy semmi sem tökéletes, így ez a film sem az. Számomra két fő fázis volt elkülöníthető: ha Landa vagy a Brigantyk vásznon voltak, akkor pörögtek az események és gyakrabban fordultak elő emlékezetes mondatok vagy jelenetek. Amikor azonban ők nem voltak jelen, akkor rögtön érezni kezdtem a hiányukat. Ez leginkább a harmadik fejezetre volt igaz, amit már majdhogynem unalmasnak találtam, de a végén némileg javított rajta Christoph Waltz megjelenése. Azt viszont még most sem értem, miért kellett ráközelíteni a tejszínhabra. A másik hiba, ami a szememet szúrta, az volt, hogy a híres zsidóvadász, hogy engedhette Shosanna-t megszökni a film elején. Ja, és a drámai hatás kedvéért a motor igen lassan közeledett a házhoz, mintha megállt volna, amikor nem vette a kamera.

Ezek azonban csak apró hibák, amik felett könnyen szemet tudok hunyni, ha visszagondolok egy-két tökéletes jelentre, például Landa vallatására. Az egész művet tekintve tehát az összbenyomás mindenképpen pozitív bennem. Tarantino nagyon jól végezte el a dolgát, még akkor is, ha én egy kicsit hiányoltam a stílusjegyeit az alkotásból. Magamtól nehezen jöttem volna rá, hogy ugyanaz rendezte a Ponyvaregényt és a Kutyaszorítóbant mint a Becstelen Brigantykat, de talán pont ez benne a szép, hogy meg tudta mutatni egy új oldalát is. Ez az oldal pedig nem gyengébb, mint az eddigiek, az én értékelésem szerint 94%-os. Aki a rendező eddigi filmjeit szerette, ezt se hagyja ki.
-dzsolt7-

 - Becstelen Brigantyk (Inglourious Basterds): az új Tarantino-film, kell ennél többet írnom róla? Eddig csak pozitív kritikákkal találkoztam, majd hétfőn este érkezik az én értékelésem is.

 - G-Force - Rágcsávók (G-Force): erre tényleg szükség van? De legalább a magyar cím is hozza a színvonalat…
-dzsolt7-

- Görögbe fogadva (My Life in Ruins): vígjáték némi romatikával és élet úrjaértékeléssel, vagy valami ilyesmivel a rövid sztori alapján. Kihagyom.

- Pandora szelencéje (Pandora'nin kutusu): nem túl eredetinek tűnő dráma, ami nem is igazán érdekel.

- Pokolba taszítva (Drag Me to Hell): Sam Raimi által rendezett horror. Valahogy ez sem tűnik túl jónak, de még így is a legígéretesebb film a héten.
-dzsolt7-